Hogyan tovább
Itt ülök a gép elött, a mai nap arra volt szánva, hogy a szakmai feladataimmal haladjak.
Ehelyett belebonyolodtam egy vitába, és azt hiszem arcul csapott a valóság.
Annyival tisztább, jobb és igazabb életem lenne ha nem bujnék míves körmondatok és hasonlatok mögé.
Ha pörén kiállnék a világ elé, és felvállalnám a valóm. Akkor jöttem rá, hogy nem is tudom mi a valóm.
Félelmetes érzés, hogy tudom hogy képes lennék elhagyni.
Hiányozna a szeretet, de ez fájdalommal jár.
Másik oldalról meg milyen idealizált világban hiszünk? Elhiszem hogy a nagyfaterjaim sose bántottak meg nagymutterokat? Vagy hogy az anyukámat?
Egyszer azt mondtam a szeretet az hogy nem félsz kimondani valamit azért mert nem fognak szeretni majd.
A ...