Ma közel voltam a béka seggéhez.

Nem tudom mi történt, egész éjjel aggodtam, hogy hogyan kezeli majd a vizsga helyzetet.

Rettenestesen félek.

Olyan izgalommal vártam hogy holnap BPre visz. Most meg fáj, és rettegek. Megfeszülők és semmi mást nem akarok mint sirni és remegni és hagyni hogy felemésszen a szekrényben rejlő fájdalom.

Azt hiszem mára már akkora hogy képes lenne maga alá temetni. Az egyetlen kiutam a balek. Ő úgy szeret engem ahogy egykor én a Firmámat. Olyan absuzrd gondolatai támadnak néha, hogy teljesen elfelejtem a bajaom. Csak segíteni szeretném őt az uton. Bár lehet hogy pont ezzel ártok. Az én támogatásom néha méreg.... Túl sok, túl erős....

Elmegyünk Pestre, megnézni egy darabot amit már most utálok, egy szállásra mai közel van a sulihoz. 
Igazából be enged az éltébe, megláthatom milyen lett volna ha ő írányit. De ha ő írányit, akkor nem én intézem a felügyeletet a kutyának, akkor nem én fizetem a vonat jegyet. Akkor mindent ő intéz. Drága... de igy komplex, így kerek. Így férfias. 

De lehet ez csak benem él így. Viszonoztam volna más gesztussal, nem maradtam volna adósa.

Felemész a bánat, mert félek, hogy az ő gesztusa nem tesz majd boldoggá. Hogy szermbesülök vele, hogy ez nem az én útam. Ezek az elvont darabok enegm nyomasztanak, a mozis film választások nyomasztanak. 

Ahogy őt nyomasztja minden ami az én közegem. A társasági események, meg úgy minden.

Hogy ha itt van nem veszi le azt a kibaszott kabátot. Milyen dolog már kaátba ülni valakinél???,

Mindig megjelenik. Pedig ha nem jönne az nap nem fájan. AZ bortott meg hogy egy estére éreztem a szerelem pislákolását. És nem reagálhatok, nem lobbanthat lángra. És engem ez elevenen emészt el.

nagyon fáj, nagyon mélyen vagyok.

hogy érzethetem aztt hogy szeretlek.... hogy tud bennem ez megfogalmazodni, ha a megtagadott szerelem ennyire bánt

hát ez van, újra mélyen nagyon mélyen

Holnap boldognak, felszabadultna, egyszerűnek kell lennem, csak így van esélyem élvezni

bízzatok bennem mert nekem már nem megy