Kedves Ti,

Sokan megkerestetek, hogy mi történt velem. Nagyjából mostanra érzem magam üzemképesnek, ezért megosztom veletek, miért van már két születésnapom!

Valahogy sose tudtam, akartam teljesen megválni Selmectől, ezért idén is kimentünk a balekhetes Fertőpartira. Eljött velem a párom és a legjobb barátja. A Fertő parti számunkra idén is jól sikerült. Elbohóckodtunk, labdáztunk a vízben, összefutottam pár régi baráttal. Idén is probléma volt az, ami minden évben: az emberek valahogy kijöttek, de visszafelé már nem volt aki vissza vigye őket. Így került be hozzám is még két utas illetve pár hátizsák és egyéb cucc. Boldog voltam, kifejezetten jól sikerült a délután. A balekokat felvittem a Lővér kempingbe és megbeszéltük, hogy most mindenki megy haza pihenni, aztán este még lehet, hogy összefutunk. Elindultunk haza, de eszembe jutott, hogy megígértem a fiúknak, hogy elmegyünk ebédért a Hajnal térre, meg úgy is beígértek nekem egy finom fagyit. Szóval bár eredetileg a Kőszegi úton indultunk el, visszafordultunk, és a Lővér körútnak vettük az irányt. Viszonylag nagy volt a forgalom, de senki sem vigéckedett, haladtunk rendesen nagyjából egy autónyi követési távolságban. (Utólag mondták, hogy teniszverseny volt a közelben, ezért volt nagy a forgalom). Aztán hirtelen a szemem sarkából egy autót láttam közeledni. Az idő hirtelen lelassult, éreztem a csattanást, láttam, hogy közeledik egy betonoszlop és emlékszem a járdán egy kék ruhás futó lányra.

A kocsi megállt, én pedig próbáltam megérteni mi is történt, és hogy mi a teendő. Az volt az első gondolatom, vajon mit kell csinálnom, hogy ne gyulladjon ki a kocsi. Aztán a párom hangja az, ami újra indította az időt. Kiabált, hogy jól vagyok-e és kitudok-e szállni. Nem tudtam. Nem nyílt az ajtó. Akkor nyújtotta a kezét és segített kimászni a jobb oldalon. Arra emlékszem, hogy sokan kiabálnak („Már nekem se adtál elsőbbséget te barom”), és nagyon sok ember van ott, az autó füstölög és az emberek az utcán valami aku sarut keresnek. Nekem az egész olyan érzés volt, mintha valahol kívül lennék a testemen, próbáltam felfogni hol vagyok és mi történik. Leültettek a fűbe és az emberek kiabáltak tovább körülöttem. Én csak sírtam és a fejemet fogtam. Egy hölgy egyszer csak ott termett és megkérdezte hívjon-e mentőt, ez valahogy eljutott a tudatomig, és utána már csak azt mondogattam igen. Elkezdtem remegni, a párom próbált megnyugtatni és felhívta nekem a szüleimet. Nagy volt a kavarodás. Aztán még több ember vett minket körül, ott termet egy szolgálaton kívüli doktornő (ha jól értettem), valaki-valakik vizet hoztak a fiuknak és nekem is. Ahogy ittam kicsit elkezdtem megnyugodni. A mentő amint megjött felkísértek a mentőbe, ekkor láttam először a másik autót. Egy nagy kék autó volt, egy nagydarab férfi állt mellette, talán a fejét fogta, de nem mondott semmit. A rendőrök feljöttek a mentő autóba, megszondáztattak és kérték mondjam el mi történt, ezt elmondtam. Illetve elmondtam, hogy be voltunk kötve, légzsák kinyílt. Közben ki kellett találni, hova vigyék az autót, mert itt nem maradhat. Az egyetlen olyan hely ahol elég hely lehet az egészhez, az egyetem területe volt, ezért felhívtuk Hansi bácsit, hogy segítsen. Pár mondat után felmérte a helyzet komolyságát és azt mondta segít, és most figyeljek magamra. Egyre jobban fájt a fejem, nyugtalan feszült voltam, de a mentős megígérte, hogy a rendőrök majd utánam hozzák a párom, most viszont muszáj bemennünk a kórházba.

Aggódtam értük is, de a fejfájás már elvette a koncentráló képességemet. A mentő elindult, a sziréna szólt, mi robogtunk a kórház felé. A mentős az ellátás során tett az ujjamra valami mérő szerkezetet, megmérte a vérnyomásomat és kaptam egy nyakmerevítőt.

A kórházban tolószékben mozgattak, mindenki segítőkész volt. A mentőben tableten rögzítették amit elmondtam (a kérdésekre már nem emlékszem). Később a kórházban a hölgy, aki a betegfelvételt csinálta mindent megkérdezett még egyszer. Azt mondta, a tablet adatait nem kapják meg, ezért talán szerencsésebb volt a régi papíros módszer. J Egyszer csak megjelent a kórházban Hansi bácsi, elmondta, hogy minden rendben van a fiúkkal és a párom mégsem jön utánam, a helyszínelőnek segít és utána intézi a kocsival kapcsolatban felmerülő feladatokat. Zed ,a srác akinek a cuccai nálam voltak is megjelent, várakozott velem, segített ha kellett. A helyszínelő rendőr úr megjött, feltett kérdéseket, aláíratta velem a ? talán a vallomásom, nem tudom. Párom nem jött vele, mert az autómentőre kellett várnia. Közben kivizsgált egy doktor is, mindenféle pontokat megnyomott rajtam, az orromat kellett eltalálnom (egyensúly vizsgálat) illetve kérdéseket tett fel. Ezután vittek át a CT-be. Az nagyon rossz volt, ahogy lefeküdtem erős hányinger és szédülés tört rám, semmi másra nem vágytam, csak egy ágyra és magzat pózra, de hogy legalább ne kelljen többet a váróba lenni. A CT eredményeim jók lettek, a nyakam és a fejem ilyen szempontból rendben. Egy kis agyrázkódásom lett és a sokk miatt furán éreztem magam. A doki azt mondta kerüljem a fényt, az elektronikát és pihenjek sokat. Zed megvárta velem, míg értem jöttek.

Haza érve  Kátya majd megbolondult örömében, jól esett, de addigra nagyon erős fájdalmaim voltak. Minden nagyobb levegővételt köhögés követett. Gergő segített lepihenni és elrendezni az izgatott kutyát, de ő is érezte, hogy baj van, addig nem nyughatott, míg nem lehetett velünk.

A következő pár napot nagyjából átaludtam és mikor megerősödtem annyira, haza mentem a szülői házba tovább gyógyulni. Ekkorra már elmúlt a sokkhatás és minden percben más testrészem fájt, hol a derekam, hol a hátam, a lábam, a térdem, szóval mindenem. Tudjátok, jó lenne azt írni, hogy nem törött el semmi, de az az igazság, hogy valami bennem eltörött. Azonban olyat kaptam tőletek, amit sose felejtek el!

Sokatokkal beszéltem és amellett, hogy bár nem mindenkiről tudom, hogy jutott az információhoz támogatott engem. Felajánlottátok, hogy elkísértek sétálni tudva, hogy megbolondulok a négy fal között, vagy ha kell egy bevásárlással támogattok. Olyan sokan kerestetek meg egy-egy jó szóval. Hagytátok, hogy ne a munkámmal foglalkozzak, hanem erősödjek, gyógyuljak, gyógytornászhoz járjak. Minden nap meglepődtem egy kicsit. Nagyon hálás vagyok a sok pozitív energiáért, amit küldtetek. Zsani neked meg, hogy rávettél a vezetésre amint lehetett!

Nagyon jó, hogy ilyen barátaim vannak! Lassan, kicsit döcögősen minden a helyére kerül. Köszönöm, hogy ilyen türelmesek voltatok velem. Az a legnehezebb, hogy már épp túllendülnék, amikor jön egy kárszakértő, vagy a biztosítótól egy levél és bekéri ugyan azt, amit már egyszer a kárszakértő bekért.

Félek, hogy az ügy még hónapig húzódik, ezzel téve nehezebbé a megemésztését a helyzetnek. Annyi ha volt a dologban!

Ha,

• nem arra megyünk,
• az oszlopot találjuk el
• a Merciben ülünk, s nem egy ilyen stabil autóban
• balekok még nem szálltak volna ki
• telibe kapom az ütést
• nincs légzsák
• elütöm a gyalogost
• nincs ott az a sok segítőkész ember
• ….

És igen, még mindig megríkat. Ezennel kijelentem, hogy július mellett augusztusban is van születésnapom! (Ha már a doki akkorra tervezett, most már lesz akkor is….)