Kedves Ti,

Végre útnak indultunk megint. Ez furán hangozhat a számból mert sokfelé jártam az elmúlt időszakokban,  de családilag már rég nem voltunk sehol. Talán 2013-ban a Fekete erdőben kirándultunk utoljára együtt. Az elmúlt időszak nagyon kemény volt, egyikünk sem tudott igazán kikapcsolni. 

Már egész jól hozzá szoktam, hogy nekem  sosincs időm nagy készülődésre. Most is segítséggel tudtam elkészülni. Mivel mostanában két laki vagyok Szombathely és Sopron között, nem igazán tudtam mi hol van. Ezért telefonon, email-be távirányítva össze pakoltunk nekem oda haza. Pénteken indultunk, értem jött a család a munkába. Nyakunkba szedtük az országutat és irány Csehország.

Egy két fontos úti megjegyzést is belefűzök, a mesémbe. Mégis csak jobb mások hibájából tanulni. :)

A tervek szerint az út vonal Szombathely-Sopron-Bécs- Brüno-Prága- Decin volt. Hát nem egészen így alakult.
A GPS felülbírálta- utólag dugóra tippeltünk:) Bécs előtt még elfordultunk és a Fertőtómentén Pozsonyon keresztül utaztunk. Ez kiadásban plusz egy szlovák matricát jelentett. Itt viszont számítani kell arra, hogy nem beszélnek németül. Angolul se nagyon, kártyás fizetés kizárt és nem túl korrektek az árfolyam váltással se. Legyen nálatok euró :)

Pozsonyig szépen el is jutottunk, bár gyanúsan sokszor tervezett újra indokolatlanul a GPS. Pozsony és Decin között kezdődtek a problémák. A GPS egy nem létező autópályán akart vágtatni és makacsul tartotta magát hozzá. Eleinte még beadtuk a derekunk, de először egy behajtani tilos utcán majd egy zsák utcán keresztül képzelte el. Végül magunkra és a közlekedési táblákra hagyatkozva eljutottunk Decinbe ott meg már hihettünk a a masinának. 

Mivel minden szállás tele volt a városban, ezért két külön szálláson töltöttük a két éjszakát. Az első a Hotel Marion volt. Kedves munkatársak, saját parkoló, finom reggeli és rendezett szoba. Wifi és bankkártyás fizetés az egyetlen mínusz az a kemény ágyak voltak.  A másik szállás már sajnos nem mondhatott sok jót el magáról. Belváros közeli helyen van, aztán ki is fújt. Hostel Decin Na Skrivánce ... Bogarat találtunk az ágyban és a szőnyegen is, az internet csak a recepción, és a jelszót nehéz kiolvasni mert kézzel van írva. A szobába dög meleg, nyitott ablak mellet is ami egy falra néz és a levegő nem mozog. Személyzet addig volt míg fizettünk, no kártyás fizetés és euróból is csak koronába adnak vissza. Az összeg sem stimmelt- melyet árfolyam változás indokával támasztott alá a mosolygós de sokban nem segítő munkatárs.

Nem volt sok időn egy megérkezős éjszakát és egy itt alvós éjszakát töltöttünk csak itt. 

A térségről kulcs szavakban: Monarchia korabeli ipari műemlékek, Elba, Kirándulás, Erdő, Darazsak^3 (gyp: a köbön), kosz, klasszicista belváros, Fachwerkhaus

Csehországnak négy nemzeti parkja van, a Krkonossky (északon lengyelországgal határos) a Podyjí (az osztrák határ mentén Bécs felett), Sumava (Dél nyugati Park, németországgal határos) és végül de nem utolsó sorban Ceske Svycarko. Magyarul Szász Svájcnak németül pedig Böhmische Schweiznek nevezik. Itt jártunk mi is, az Észak Cseh és Német határon helyezkedik el. 2000-ben alapították. Főbb látványossága a területen jellemző homokköves hegyek,az erdő és az Elba (csehül Leba) nyújtotta turisztikai lehetőségek. Decin-től északra az Elba két oldalán helyezkedik el.

Első nap elkirándultunk Hřensco-ba.  Az első írásos emlékek a 15.sz-ban említik. A város történelmét az árvizek jellemzik. Bár ez most nehezen volt elképzelhető mert az Elbába nagyon nagyon kevés víz volt most.  

A falunak olyan monarchia korabeli üdülő város hangulata van a régi házakban hotelek és kocsmák működnek. Az előzetes infok alapján tudtuk, hogy nem szabad máshol parkolni mint ami erre egyértelműen hivatott. Az egész napos parkolás 120 korona illetve óránéként 30 korona volt. (Eurót is elfogadtak) A parkoló mellet volt egy buszmegálló. Mi a falu mellet lévő "Pravcická brána" kőhídat szerettük volna meg nézni. A Parkolóból 19 koronáért felvittek minket az erdei ősvényhez ami a kőhídhoz vezetett. Kényelmes tempóban 1,2 óra az út felfelé, lefelé valamivel rövidebb. A kőhíd tényleg szép volt de a hideg sör az ami mindennél többet ért. ;) Egy régi vendégház várta a felérő turistát. Sajnos belépő nélkül nem volt lehetőség sört se inni, de tekintve hogy egy -egy diák és nyugdíjas jeggyel mentünk be kb. 3 euró volt csak a belépő. Sajnos darázstámadás áldozata lett a 2/3-ad. Aput 3-an anyut egy dög csípte meg. De nem csak miket, mindenfele rengeteg volt a darázs és támadták az embereket. 

Délután a Decin mellet lakó barátaim Kate és Alex meg mutatták a várost. 

Decin kb 50.000 ember lakja. Korábban jellemző volt a német ajkú lakkosság és ez az épületek stílusán is látszik, de a világháborús történéseket követően elkellet hagyniuk( a németeknek) az országot. 
Decin egyik nevezettsége egy Kastély. Az elődje más a 12. sz-ban itt állt és azóta az aktuális hatalmak mindig tovább fejlesztik építik. A vár udvarán áll egy nagy és szép fa a felvezető úton pedig egy rózsakert és egy kilátó terasz van. Ez utóbbiban pávák sétálgatnak, ők voltak a kert ékessége.

Másnap megnéztük a Bastei hidat. Ez már a német oldalon van már. Két irányból lehet megközelíteni, de ha nem akarjuk az egész hegyet megmászni a mi útvonalunkat ajánlom. Ha szeretitek a hegymászást és szuflával és bírjátok érdemes a folyó felől neki vágni. (Még mindig az Elbáról beszélek) Mi a Gyerek élménypark, Nagy parkoló, Buszmegálló a Bastei hídhoz kombót kerestük fel Hohnstein-ben. (50.986547;14.053983)

 A Bastei sziklái kicsit a Kínai Huang Shan-t (Sárga hegy) juttatták az eszembe, egyedül állóan szép az eróziós folyamatok eredménye.  A kilátás páratlan a hegyekből, és a térség egyik jelképévé vált Bastei hídat ezeknek a szikláknak a tetejére építették. 1824-ben még csak egy fahidat készítettek, ám a sok látogatóra való tekintettel 1851-ben elkészült a mai kő híd. Igazán szép. 

Nah a kis történelmi kitekintés után, mi a parkolóban hagytuk az autót, (ca. 3-4 euró) és busszal oda-vissza jeggyel elmentünk a kilátóhoz. Itt egy jó üzleti érzékű lovas kocsis akciós áron elszállított minket a hegy tetejére, ami amúgy gyalog gyorsabb lett volna :D Fenn megnézegettük a tájat, fotózgattunk és ittunk egy-egy hűsítőt. Sajnos a darázs invázió nem maradt abba mert átléptünk a határon...

Az időnkbe már csak egy látványosság fért volna bele a Königsteini vár, kívülről láttuk is. De sajnos az eső útól ért minket, így is nagy mázlink volt mert minden napra vihart mondtak az otthoni meterológus szakik.

A napot már Berlinben zártuk :) Remélem tetszett a kis élmény beszámolóm 

Sok puszi a következő levélig:

Virgonc kalandor