Jó szerencsét!

Mostanában se meleg - se hideg az idő. Igazából az a kellemes késő őszi esték vannak, amikor olyan jó sétálni egyet a városban. Sopron erre kifejezetten alkalmas, a sok féle lehetősségével. Nem élek még olyan rég itt, kb 6 éve de még mindig találok új útvonalakat a jól megszokott célpontok között. Esténként tanszékekre induló pogányokkal és az őket kísérő Isteni fényekkel találkozom. Olyan jó őket nézni, hiába mennék el már nem lenne olyan....de öröm látni, hogy mennyien megélik évről évre Selmecet.  De miről is akarok mesélni? 

Jah igen. Normális esetben egy borospincében, fröccsöt kortyolgatva beszélgetnénk, azonban azt vettem észre, hogy erre nincs igény. Inkább rá googleznak, de nem szánják rá az időd, hogy meghallgassák a történeteket. Pedig ahogy látom - igen sokat figyeltem, mert sokáig Selmec és Sopron volt a Nagy Szerelem - már nem figyelnek az emberek annyira a történetekre. Pedig milyen csodás ülni a Bözsiben és nézegetni Sever és Márk képeit miközben a szüleik egyetemi éveiről mesélnek.

Még csak Szeptember vége van, de már minden hol kaphatóak a mécsesek. Ez ihlette a mai bejegyzésemet is. 

Az unokák hamarosan mennek Havas Selmecre, és szeretném ha lenne miből tájékozódniuk. (Sose szeretném, hogy azt lássátok ahogy az aktív Firmák a Wikipédiából olvassák föl a telefonba bújva hogy ki volt.. Ki ábrándító, ezek a mi hagyományaink szánjunk rá annyit, hogy felkészülünk)

Szóval kedves unokáim!

Ha Selmecbányán járunk elszoktunk látogatni az óváros temetőibe, hogy megemlékezzünk az Alma Mater itt nyugalomra tért oktatói diákjairól. 

Ehhez egy kis személyes történet:
A dédapám sírján ez áll: "fiat voluntas tua" - Azt jelenti legyen meg a te akaratod. Azt vallotta, hogy a sír nem reklám tábla, nem kell mindenkinek nézegetni, az ő emléke addig fog fennmaradni míg az utódok ápolják az emlékét. 

Tegyetek ti is így, ápoljátok az emléket! A legjobb tudásom szerint pedig az útravaló hozzá:

Selmecbányán három temetőt szoktunk fellátogatni. Mind a három a Hegybányai kapunál. (A kapu amelyen keresztül először hoztak el a Firmáitok ide)

Az alsó evangélikus temetőben (a Klopacska felett), az erdész hallgatók sírjánál szoktunk kezdeni.

Barabás Dániel - Soltz ..... (-1875) erdészhallgatók

Ide hóban sokszor nagyon nehéz feljutni. Egy tanulmányi vadászaton voltak, amikor az egyikük fegyvere elsült és halálra sebezte a társát. A fiatal ember öngyilkos lett. Ha van köztetek olyan, aki olvasta az "Aki a párját keresi" vagy Sarkady tanár úr óráit látogatta akkor ismerős lehet a sír. 

1875-ben mindenszentek napján Vörös Ferenc (az Erdélyi Olvasókör felkérésére) tartott beszédet. Ebben a beszédben vetette fel az egyesülés lehetőségét. A beszéd olyan hatásos volt, hogy másnap a magyar hallgatók és a német bursch diákok egyesültek a Magyar Társaságban.

 Ebben a temetőben nyugszik még, Fekete Lajos. Az ő sírjáról sajnos nincs képem, így nem emlékszem pontosan hol találjátok, de ha legközelebb Selmecbányán járok megkeresem és pontosítom a bejegyzést

Fekete Lajos (1837-1916) 

Tordán született, 1856-59 között tanult Selmecbányán. Tanulmányai után rövid időre vissza tért szülőföldéjére a kincstári erdészetbe dolgozni. Aztán már mint oktató az Akadémián dolgozott. Növénytani később az erőrendezési tanszék vezetője. Két ízben volt az akadémia igazgatója. Erdészeti területen kimagasló szakmai munkássága. 

Ahogy jövünk lefele a síroktól a következő "állomásunk Kerpely Antal sírja.

 Kerpely Antal (1837-1907)

Arad megyéből származott, szegény családból. Kincstári ösztöndíjjal mehetett a selmeci akadémiára. Igazán tehetséges kohó mérnők. A szakmai tapasztalatok gyűjtése után 1869-től tanszék vezető az akadémián. Új tárgyakat vezetett be ami a vaskohászattal foglalkozott. Ferenc József számos kitüntetéssel jutalmazta munkásságát. A magyar vaskohászati oktatás megteremtője

A temető bejárata mellet találhatók a Farbaky sírok.

Fabraky István (1836-1928)

Itt nyugszik: Id. Fabraky István, Ifj. Farbaky István és Farbaky Istvánné

Farbaky István Nyíregyházáról származik. 1854-ben kezdte tanulmányait a Selmecbányai akadémián (bányászat-kohászat területén). Később a Vasgyári géptan tanszék vezetője lett.  (Ez nekem is olyan kínai mint, nektek kicsi balekok ;) ) Hatszori újraválasztással volt a Selmeci Akadémia igazgatója.Közéleti területeken is tevékenykedett, Selmecbánya országgyűlési képviselőjeként, valamint a MBKE egyik alapítójaként. Nevéhez kötjük a nagy teljesítményű akkumulátort és a fogaskerék számlálást.  Az Erdészeti Lapok egyik alapítója, sokat tett az erdészeti oktatás magyarrá tételéért. 

Kapcsolódó de a közgazdászok által ritkán felkeresett sírok: 
Gretzmacher Gyula, Richter György, Georg Tannenberg, Jacobey András, Oszwaldt Virgil, Joannes Szeberinyi, Konstantin Arsennek, Porubszky Samu, Grillusz Emil, 

Felső evangélikus temetőt -  Úri temetőként is szokta emlegetni a köznyelv.

Az általunk itt látogatott sírok:

Szécsi Zsigmond (1841-1895)

Felvidéki származású. Az Akadémián tanult, haláláig annak oktatója. Az erdőhasználati tanszék tanára és vezetője. Erdőtanácsosi és főerdő tanácsosi címmel is kitüntetik. A magyar erdészeti szaknyelv és szakirodalom megalapozója

Péch Antal( 1822-1895)

Nagyváradon született.  Az Akadémia elvégzése után 1842-ben a poroszországi bányáknál dolgozott. Később kinevezik miniszteri tanácsosnak, selmeci bányakerületi igazgatónak. A Bányászati és Kohászati lapokat nevéhez fűzhetjük. Ő adta ki az első bányászati-kohászati műszótárt. (magyar nyelven) MTA tag.

Schwatz Ottó (1847-1910)

Csiby Lőrinc (1849-1903)

Római katalikus temető:
(Blattny Tibor, Faller Károly)